Nepáli zarándokút 3. rész – Fejjel vagy farral

Indulás előtti napon különös izgatottság lett úrrá rajtam. Olyan érzés volt, mintha a hosszas felkészülésünk a nepáli útra lezárult volna, és bekerültünk volna a szülőcsatornába. Az (újjá)születés előtti izgatottság volt ez. Egyfajta nyomást éreztem, hogy bekerültem egy folyamatba, egy megújulási folyamatba, és visszafelé már nincsen út, csak előre. Azaz vagy fejjel, vagy farral, de kibújunk. J Akkor nem is sejtettem, hogy ez nemcsak azt jelenti, hogy egy folyamat zárul le a zarándoklattal, hanem utalt arra a kontrasztra is, ami kelet és nyugat között van.

No meg sok másra. Többek között az utazás során tapasztalt további kontrasztokra is. Ilyen volt például Doha rendezett monumentalitása, fényűzése – ahol a csatlakozásunk volt – és Katmandu talán őskáosza, és szegénysége. Az őskáosz talán egyébként látszólagos, mert működik. A rendszer pedig az, hogy nincs rendszer. Szóval zarándoklatunk során nem volt könnyű lépést tartani a dolgokkal. Nemcsak azért mert sűrű volt a programunk, hanem sok szélsőséget is tapasztaltunk rövid idő alatt. Ez igaz volt látványra, hangra, ízre, szagra és érzelemre is.

Utunk során különböző kolostorokat látogattunk meg, számos tanítást kaptunk helyi szerzetesektől. Fontos tanításokat kapott a csoportunk a hétköznapokhoz, a tudatunk tisztításához, tisztán tartásához. Jártunk női és férfi kolostorban, különböző buddhista irányzatok követőivel találkoztunk. Óriási kontrasztokat tapasztaltunk a 3 főstől a 300 fős szertartásokig, egyik révületből a másikba esve hangolódott rezgésünk egyre magasabb szintre a Zöld Tara, Mahakala, Paramita szertartások által. Hálánk egyre csak fokozódott a megtapasztalt élményekért, a tanítóinktól kapott áldásokért.

A női kolostorban például egészen különleges volt a fogadtatásunk, végtelen kedvességet, odafigyelést tapasztaltunk, kedves vendéglátásban volt részünk. Nagy meglepetés volt számunkra megtapasztalni, hogy milyen, amikor mindösszesen három szerzetesnő tart szertartást. Mekkora energiákat tud megmozgatni három „törékeny nő”.  Azért voltak egyébként „csak” ennyien, mert aznapi programjuk úgy alakult érkezésünkkor, hogy a többiek kint dolgoztak a kolostor körüli földeken, ahol az önfenntartáshoz szükséges dolgokat termesztik. Szóval így bepillantást kaptunk arról is, hogyan zajlik az élet egy kolostorban, mennyi mindennel foglalkoznak, hogy működtessék a helyet.

Különleges élmény volt a csoporttal meditálni a Katmandutól nem messze található Namo Buddha zarándokhelyén, ahol a környező dombok lótuszt formáznak. Egy olyan helyen, ahol a csendnek egyszerre van súlya és súlytalansága, a levegőnek lágysága, és ereje. Azaz egység van. Azon a vidéken jártunk egyébként, amihez Buddha korábbi leszületésének története kapcsolódik. Amikor hercegként egy éhező anyatigris és kölykei életét mentette meg azzal, hogy saját testéből ajánlott fel egy darabot, hogy élelmet adjon ezzel számukra.

Elég intenzív élmény volt a női kolostor után megtapasztalni a Namo Buddha zarándokhelyén épített kolostor 300 fős Mahakala szertartását. Erre szokták azt mondani, hogy akkora buli volt, hogy szétverték a házat….Hát átvitt értelemben így is történt. Majd a szertartás végén – amikor mi csak igyekeztünk magunkhoz térni az élménytől – mint, akik jól végezték dolgukat, a szerzetesek mosolyogva felpattantak helyükről és kisétáltak az épületből.

Na valahogy még most is ilyen állapotban vagyunk a visszatérés után a zarándoklat tapasztalatival, élményeivel… de a beszámolót folytatjuk.

Ha szeretnéd megtapasztalni hasonlóan, akkor várunk közénk…
Ezen a linken keresztül lehet jelentkezni:
Tanfolyamra jelentkezés

üdv Józsi