Nepáli zarándok út 2. – Kezdjük a végén: Good Karma, no Problem!

A nepáli zarándoklat alatt óráról órára mázsányi súlyokat, lelki terheket raktunk le mindnyájan, amellett, hogy rengeteget kaptunk az út által. Sok-sok emlékeztetőt kaptunk illúzióról, az elmúlásról, halálról is a szertartásokon, tanításokon, zarándokhelyeken.

Hiszen illúzió azt gondolni, hogy egy fájdalmas párkapcsolati mélypont, egy egzisztenciális szorítottság, vagy éppen az emberi testünk állandó, ugyanúgy, mint ahogy egy rakéta sebességben felfelé ívelő karrier, vagy hatalmi pozíció sem az. Mind-mind a tudatunkban létező dolog, ami a fejlődésünket szolgálja…

„Állandónak tekinteni azt, ami csak átmenetek, hiú ábránd.”  – hangzik Buddha tanításában. A lélek örökkévaló, a test átmeneti. Európában másként gondolkozunk az elmúlásról, mint Dél-Ázsiában. Ragaszkodunk szeretteinkhez, pozícióinkhoz, elért egzisztenciánkhoz. Pedig ebben az átmenetiségben egy biztos van: senki sem fog innen ”élve” kijutni. A Tibeti Halottaskönyv tanítása szerint a halál utáni állapot választási lehetőséget kínál mindenki számára: beleragadunk félelmeinkbe, vagy felismerjük valódi természetünk szabadságát és eszerint cselekszünk. E felismerés az élet minden pillanatában elérhető. A létforgatagban, itt az emberi leszületésünkben azonban, ha pozitívan gondolkodunk, beszélünk, és cselekszünk, nincs miért aggódni.

A zarándoklat kulturális sokszínőségben telt. Tudni kell, hogy Nepálban békében él egymás mellett hindu, buddhista, mohamedán vallás. Utunk során például volt alkalmunk megismerni a nagyobb részt hindu lakosság temetkezési szokásit is, amikor ellátogattunk Katmanduban a Pashupatinath templom együttes környékére.

A hinduk szerint a Dharma törvénye határozza meg a lélek vándorlását a halál után, az egyik testből a másikba. Hindu ember testét pedig tradíció szerint halála után el kell hamvasztani. Európai ember számára a hindu szokás szerinti rituális, folyó partján történő halottégetés egészen különleges tapasztalás volt.  Közvetlen közelről néztünk meg egy ilyen rítust, amely kőkeményen szembesített mindnyájunkat, mekkora szorongás van bennünk az elmúlással, halállal kapcsolatban. Mekkora illúzióban élünk ezzel kapcsolatban.

Ilyen kemény emlékeztetőket -is – kaptunk arra, hogy visszatérve Magyarországra nem tehetünk mást, mint fenntartjuk az áramlást, kiterjesztjük azt a fényességet, ami kiteljesedett bennünk a nepáli út által. Azaz visszafordítjuk a környezetünk táplálására, támogatására azt az energiacsomagot, amivel hazaérkeztünk, hogy a leghatékonyabban tudjon, hasznosulhasson mindaz, amit kaptunk. Azaz „Good Karma, no Problem.” – ahogy a nagyszerű nepáli guide-unk mondaná.

A hindu temetkezési hely előtt és után is csupa intenzív élményben, kontrasztban volt részünk…de ezt majd következőleg…

Ha szeretnéd megtapasztalni hasonlóan, akkor várunk közénk…
Ezen a linken keresztül lehet jelentkezni:
Tanfolyamra jelentkezés

A nepáli beszámolót folytatjuk…

üdv Józsi