Nepáli beszámoló 4. rész – Az út, ami befelé vezet

„Ha valaha még egyszer elindulok a boldogságomat keresni,
nem megyek tovább a farmunk kerítésénél,
mert ha ott nem találom, akkor biztos, hogy igazából el sem veszítettem.”
Dorothy (Óz, a csodák csodája)

Sokan úgy gondolják, hogy a zarándoklat bizonyos értelemben a boldogságkeresés szimbóluma. Ez részben igaz is. A zarándoklat egy szimbólum, de sokkal inkább a megértés, elfogadás és az elengedés szimbóluma, illetve ennek az útja. Azaz egy út befelé, önmagunk felé, a tiszta önvalónk felé.

Különböző vallási gyakorlók, más-más szent helyre zarándokolnak el „karma oldásra”.

A buddhisták  Buddha, a keresztények Jézus Krisztus, Szűz Mária, vagy egy bizonyos szent életének kulcsfontosságú állomását látogatják meg.A hinduk a Gangesz partján fekvő Benáreszhez mennek. Az iszlámban pedig ez a szent hely Mekka, Mohamed próféta szülővárosa.

Első zarándokcsoportunkkal több, mint 6000 kilométert utaztunk Nepál felé, hogy elengedjünk dolgokat és ezzel újrahangoljuk magunkat. Hegyre föl és völgybe le, a tisztulás útján haladtunk az Annapurna lábától a Katmandu völgyön át azért, hogy helyet csináljunk a tiszta megtapasztalásnak, több öröm befogadásának.

Kolostorról, kolostorra haladtunk, több zarándokhelyen is jártunk, amikről már korábbi beszámolókban olvashattatok. Tanításokat hallgattunk és meditáltunk. Tanításokat a szerető együttérzésről, önzetlenségről, a helyes hozzáállásról, és arról, hogy akárhova is születtünk ott próbáljunk meg boldogok lenni. Hiszen nem véletlenül választottuk azt a helyet leszületésünknek jelen életünkben.

Érdekes volt megtapasztalni a kolostorok közötti kontrasztot. Milyen módon viszonyultak a nyugati gyakorlókhoz a tanítások során egy zártabb bőn kolostorban, vagy éppen egy kifejezetten a nyugatiak számára is nyitott kolostorban.

A kopáni kolostorban – amit mindösszesen 50 éve alapítottak, és a nyugati gyakorlókat is fogadják – lehetőséget kaptunk arra, hogy megnézhessük az egészen különleges relikviákat is. Volt alkalmunk találkozni  – és áldást kapni  – egy mindösszesen 6 éves rinpochéval, aki korábbi leszületésében is ugyanebben a kolostorban tevékenykedett, Lama Lundrup rinpoche reinkarnációja és 4 éves kora óta pedig ismételten aktív szerzetesi gyakorlatokat végez.

Az utunk során kapott szerzetesi tanítások – beleértve a kopánit is – sokat segítettek mindnyájunknak abban, hogy jobban megértsük problémáink kiváltó okát és segítséget kapjunk abban, hogy változzunk, azaz értelmesebb, boldogabb életet élhessünk. Hogyan terjesszük ki szerető együttérzésünket a környezetünk felé. Önzetlenül.

A tanítóink nem győzték hangsúlyozni az út során, hogy ragaszkodásaink hogyan korlátoznak minket a fejlődésben. Ragaszkodunk jóhoz és rosszhoz is. Pedig minden változik. A jó is, és a rossz is elmúlik. És igen, a rettenetesnek gondolt nehéz helyzetek is elmúlnak.

Ha ezzel a hozzáállással szemléljük a velünk történő dolgokat, akkor felszabadító érzés költözhet a szívünkbe.
És ez a „megszabadulás” okozhatja talán az egyik legnagyobb örömöt.

Ha szeretnéd megtapasztalni hasonlóan, akkor várunk közénk…
Ezen a linken keresztül lehet jelentkezni:
Tanfolyamra jelentkezés

Folytatjuk…